Az ország 93.000. km2-es területén folyamatosan egymillió feletti a kóborrá vált "kedvencek" száma. Évente mintegy 150.000. állatot ölnek meg Magyarországon a gyepmesteri (sintér) telepeken! Az állatok felelőtlen szaporítása az anyagi haszon reményében folyik többnyire, de a tudatlanság is szerepet játszik az állapotokért.

Legtöbb szaporító (az e célból üzemelő) tenyésztő szervezetek tagjai, akik kisállatokat nemesítés címén szaporítanak. Sznob céljaik után futkosva kiállításokra járnak díszes címerekért, és pároztatják az állatokat. Igazából a nagy hasznot külföldi eladásokból remélnek, de ez csak keveseknek válik valóra. Az állatok szaporítói részére az állatok árát a divat éves trendje diktálja... A legtöbb kisállat szinte anyagi és erkölcsi értéktől mentesen, sokszor felkészületlen, felelőtlen gazdához kerül, aki az állattartás döntését nem egy életre és nem az állat szeretetére alapozottan kezdi el.

Az állattartók nagyobb része a tudatos környezeti-természeti értékek ismeretében válik állattartóvá, de a felelőtlen állattartók "perifériája" folyamatosan növekszik.

Gyakran helytelenül, ajándékként kerül (karácsonyra, húsvétra, névnapra...) egy állat egy gazdához, és az öröm pár nap múlva elmúlik, az állat pedig jobb híján az utcára kerül...

A túlszaporítás következtében feleslegessé vált, és kidobott állatok a közterületeken bóklászva hatványozódnak. A környezeti értékekre, az élőlényekre érdektelen lakosság igényeit a gyepmester (közegészségügyi céllal) elégíti ki.

Ne engedd környezetednek a felelőtlen állattartást! Óvd a környezetedet, és az abban tartott állatokat!

Te is legyél állatvédő!

Tudod: világunkat Mi magunk alakítjuk, mindenki azzá válik, amit tesz...

Ne vásárolj tenyésztőtől kisállatot, hanem, ha igazi, önzetlen, anyagiaktól mentes társra vágysz, fogadj be kóbor állatot az utcáról, vagy valamely állatmenhelyről! Keressd a gyepmesteri telepeket is, mert az oda bevitt állatokat (ha nem viszi ki onnan egy jótét lélek) elpusztítják.

FONTOS: a kóbor állat befogadása egy speciális feladat. Tudni kell, hogy a (gyakran évekig) kóbor állat nagyon félénk, gyakran még az ételtől is bevizel... A sokkhoz közeli állapotot, a félelmet fokozatosan, bizalommal kell kezelni. Az emberi környezetbe való szocializációt (beilleszkedést) nagy türelemmel kell véghezvinni. Az eredmény nem marad el!

Ha már van állatod, annak ivartalanításával globális szinten (hosszútávon) segítheted azt, hogy kevesebb állat szülessen, így kevesebb állat válik kóborrá!